Kockáztató tőke
Nagytulajdonos a kormányban
2003. május 22.
Mong Attila    


A rendszerváltás óta először - éppen egy baloldali kormányban - a héten miniszteri posztra került egy milliárdos vagyonnal bíró nagytulajdonos, aki szerint magánérdekeltsége és állami befolyása szétválasztható. Magyar tapasztalat erre még nincs, a külföldiek sem egyértelműek.

 Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetője szerint nem lehet éles határt húzni a magánérekeltségek és a közfeladatok közé.
Gyurcsány Ferenc eskütétele napján megszűnk üzletembernek lenni - saját magáról, mint egy rajta kívül álló "valakiről" beszélt így eskütételekor a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter. A mindenkori kormányok egyiéves működésekor szokványos átalakítás - ezúttal Medgyessy Péter három tárcánál váltást hajtott végre és két új miniszteri posztot alakított ki - egy szempontból történelminek számít. A rendszerváltás utáni magyar demokrácia történetében először ülhet miniszteri bársonyszékbe az ország egyik leggazdagabb embere, a saját bevallása szerint 3,5 milliárdos vagyonnal és szerteágazó cégbirodalommal rendelkező eddigi miniszterelnöki főtanácsadó, aki ráadásul nem futó kalandnak tekinti a politikát.

 Zwack Péter likőrgyáros és volt washingtoni nagykövet kívánatosnak tartja, hogy egy politikus érdekkörébe tartozó vállalkozások ne kössenek üzletet az állammal.
A tőkés nagytulajdonosból és a politikusból összegyúrt "kettős személyiségét" Gyurcsány egyetlen huszárvágással készül szétvágni. "Életemben egyszer már voltam politikus. Snitt. Aztán lettem üzletember. Snitt. És most újra politikus leszek" - így fogalmazott a Magyar Hírlapnak adott interjújában erről a "vágásról" a politikusi karrierjét a demokrácia előtti időszakból, a rendszerváltás előtti állampárt ifjúsági szervezetéből, a KISZ-ből datáló miniszter. A nagy szétválasztás műveletére kétségtelenül koherens rendszert alakított ki, a hazai törvénykezés hiányosságai és az etikus viselkedés hazai szabályainak kialakulatlansága azonban megnehezíti a feladvány megoldását.

 Az amerikai sajtó a nyilvánosság elé tárta, hogy amióta Dick Cheney a Bush-adminisztráció alelnöke, volt érdekeltsége a duplájára növelte állami megrendeléseit.
NEHÉZ BIZONYÍTÁS.
Bármennyire is összehangoltnak látszik ez a modell, bármennyire is beleillik a tiszta közéletet és az állami költekezés átláthatóságát, az "üvegzseb" programot hirdető Medgyessy-kormány politikájába, a milliárdos nagytulajdonos megjelenése a végrehajtó hatalomban számos kockázati tényezőt hordoz mind a kabinet, mind a mögötte álló szocialista párt, mind pedig Gyurcsány Ferenc számára. Az egyik kérdés, hogy az új miniszter képes lesz-e elhitetni a választókkal, hogy az eddigi vagyonosodása - mint ahogyan ő maga számos alkalommal állította - független a rendszerváltás előtti politikai kapcsolataitól, a családi hátterétől. Kétséges az is, hogy a közvélemény hitelesnek fogadja-e el és napirendre tér-e az önkéntes feltárulkozás, a vagyonbevallás és a "tűzfalak" beiktatása fölött, tudván tudva, hogy a miniszterek esetében semmilyen törvényes szabályozás nincs, ráadásul az összeférhetetlenségi szabályok betartására és vagyonbevallásra kötelezett országgyűlési képviselők esetében is elégtelennek bizonyult a létező rendszer.

 "Gyurcsány-modell" abból indul ki, hogy a tulajdonosi érdekek - egy vagyonkezelő közbeiktatásával és néhány egyszerű szabály kimondásával - kellőképpen eltávolíthatók a közügyek gyakorlásától. A miniszter eskütétele napján, kormánytagsága időtartamára vagyonkezelői szerződéssel lemondott az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-nél fennálló tulajdonosi, utasítási és képviseleti jogáról, azaz nem irányíthatja cégeit és nem is lobbizhat érdekükben egészen addig, amíg köze van a közhatalom gyakorlásához. Részesedéseit tehát nem értékesíti, megfogalmazása szerint azért, mert "a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehetne reális áron" eladni azokat. Ezenkívül megszüntette valamennyi igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságát, illetve egyéb vezető tisztségviselői megbízását, intézkedett arról, hogy cégbirodalmának tagjai az állami szektorral való kapcsolataikat a jövőben - a már folyamatban lévő, kis értékű, szokványos kereskedelmi ügyleteket, illetve egyetlen ingatlan bérbeadását kivéve - kizárólag nyilvános pályázat és ajánlattétel keretei és feltételei között gyakorolják, s bármely ilyen tartalmú megállapodásról haladéktalanul tájékoztatják a nyilvánosságot. A szabályok betartását a könyvvizsgálók évente ellenőrzik, és annak eredményét ugyancsak közzéteszik.
A téma érzékenységét jelzi, hogy az üzleti etikával foglalkozó több, a Figyelő által megkérdezett szakértő is elzárkózott a véleménynyilvánítástól. Az üzleti élet azért közlékenyebb. Az esetleges kormányzati pozíció közelségét számos alkalommal megérző emblematikus "nagytőkés", Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetője, az Ikarus elnöke például borúlátó. Szerinte a közvélemény számára önmagában nem az a megnyugtató, hogy Gyurcsány részletesen ismerteti vagyonának összetételét és bemutatja a cégbirodalmát, hanem az, hogy tudja-e feketén-fehéren bizonyítani: a vállalkozásai sem közvetve, sem közvetlenül nem részesülnek olyan állami megrendelésekből, amelyek az ő tevékenységével vannak összefüggésben. Ez utóbbit pedig csak a közbeszerzések még nagyobb átláthatóságának biztosításával, tehát részben rajta kívül álló tényezőkkel lehet a közvélemény előtt hitelesen igazolni. Másrészt - véli Széles - nem lehet éles határt húzni a magánérdekeltségek és a közfeladatok között. A vagyonkezelő közbeiktatása ugyanis nem változtat azon, hogy a vállalkozásainak hasznából részesül, azok fejlődésében tehát részvényesként továbbra is érdekelt.

 Egy 11 millió forintos mecseki ház eladásából származó 10 millió forintos jegyzett tőkével indult 1992 novemberében az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt., amely a csoport által birtokolt vállalkozásokkal együtt - az immár kizárólagos tulajdonos, a nemrég sportminiszterré avanzsált Gyurcsány Ferenc tájékoztatása szerint - jelenleg 3,5 milliárd forintos piaci értékkel bír. A privatizációs tanácsadástól az alumínium- és gumiiparig terjedő érdekeltséggel rendelkező Altus-birodalom kiépülése a Gyurcsánnyal üzleti kapcsolatot ápoló személyek szerint nem az 1990-es évek elején szokványos simlis ügyeken keresztül zajlott: a közgazdász végzettségű volt KISZ-funkcionárius úgy került a magyar milliárdosok közé, hogy ügyesen kihasználta kapcsolati tőkéjét, szaktudását és a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket. "Lehet, hogy Gyurcsány cégei vették fel a legtöbb Egzisztencia-hitelt (E-hitelt), de szemben sok más vállalkozóval, ezeket legalább vissza is fizették" - mondja egy, az Altussal korábban kapcsolatban álló üzletember, akinek állítását a Figyelő a cégbírósági adatok alapján megalapozottnak találta. Az Altus történetéből kiviláglik, hogy Gyurcsányék nem csináltak mást, minthogy mindenhová befektettek, ahol üzletet láttak, megfelelően szanálták és adtak új irányvonalat cégeiknek, és többségében sikeres döntéseket hoztak.

Az Altus - amelynek az induláskor még Gyurcsány volt mozgalmi társa, Molnár Attila 40 százalékban a résztulajdonosa volt - az 1993-as esztendőben már 45 millió forintos bevételt ért el tanácsadásból és vagyonkezelésből. Gyurcsány jó kapcsolatait igazolja, hogy a fenti bevételek nagy részben a korábban a KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolási feladatainak elvégzéséből származtak. Az altusos "aranycsapat" már a kezdetekkor összeállt: a sportminiszter még előző munkahelyén, az akkoriban sokat foglalkoztatott privatizációs tanácsadással foglalkozó cégnél, a Creditumnál dolgozott együtt a volt taurusos Tatai Ilonával és Jagiellowicz Györgynével, majd az Altushoz később olyan személyek is csatlakoztak, mint Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) nemrégiben távozott vezetője, Pitti Zoltán, az APEH korábbi elnöke, és Szilvássy György. Az Altus 1994-ben már 184 millió forintos mérlegfőösszeggel zárta az évet, és ekkor került sor az addig a MeH által birtokolt, később a Gyurcsány-birodalom központjává váló Szalay utca 4. szám alatt található épület VI-VII. emeleteinek megszerzésére is: a Tatai férje által birtokolt Szenzor Rt.-ből kinőtt Aldo Ingatlanhasznosító Rt. 45,3 millió forint értékben, apportként vitte magával a két szintet az Altusba történő beolvadása során. Az első jelentősebb befektetés is ebben az évben kezdődött: januárban privatizációs eljárás során kárpótlási jegyekért cserébe vásárolták meg a Gép- és Technológiaszerelő Rt. (GTSZ) 350 milliós részvénytőkéjének 50,1 százalékát. Az igazi fordulatot azonban az 1994-es kormányváltás hozta magával: az Altus 1995 novemberében elnyerte az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, az 1,1 milliárdos alaptőkéjű, s közel 200 milliós nyereséget felmutató Magyaróvári Timföldgyár és Műkorund Kft. (Motim) 55 százalékát, amelyért összesen 705 millió forintot fizetett. Az ügy előzménye, hogy Gyurcsányék a GTSZ-en keresztül korábban megvásárolták a gumihengereket gyártó Béta Roll Kft.-t, karöltve a Béta menedzsmentjéből alakult Tab-Roll Kft.-vel. A HVG akkori információi szerint az ügylet érdekessége, hogy a Tab-Rollt később az éppen privatizáció előtt álló Motim cég menedzsmentje vásárolta meg. Ebben az időszakban kezdődött az Altus jelentős külső forrásbevonása, hiszen több nagy üzletet kötöttek egymás után: a Motim megvásárlásához szükséges 705 millióhoz attól a Magyar Hitel Banktól vettek fel hitelt, amelynek akkori elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska volt. Szintén ebben az esztendőben szerzett 90 százalékos részesedést az Altus a Balassagyarmati Fémipari Kft.-ben, és egy gyors ügyletsor keretében előbb megszerezték a Főnicia Kereskedelmi Kft. 50 százalékát az államtól, majd nem sokkal később értékesítették e részesedést a Főnicia másik tulajdonosának, a Salamander Imort-Export GmbH-nak.

Bár Gyurcsányt üzleti körökben tisztességes üzletemberként tartják nyilván, a kilencvenes évek közepén két meglehetősen gyanús ügyben is felbukkantak az érdekeltségei: 1995 szeptemberében, a Magyar Villamos Művek Rt.-vel (MVM) közösen létrehozták a 20 millió forintos alaptőkével rendelkező Fortus Kereskedelmi Rt.-t (abban az Altus 45 százalékkal rendelkezett), amelynek eredeti feladata az MVM tulajdonában lévő olajtározók üzemeltetése lett volna. Egyes vélekedések szerint azonban az igazi cél az összesen 4 milliárdos beruházásokkal kialakított tározóknak a Fortusba való apportálása lett volna - hogy aztán a cég részvényeit külföldi befektetőknek kínálják fel. A meglehetősen kétes ügyletet Kovács Árpád, az állami vagyonkezelő akkori igazgatósági elnöke fúrta meg - amint azt 1996-ban a HVG-nek nyilatkozta - azért, mert így az Altus "a Fortus révén viszonylag kis befektetéssel óriási összeghez juthatott volna", mégpedig az állami vagyonból. A kirobbant botrány miatt a Fortust parkolópályára állították, és az Altus 1997-ben meg is szabadult tulajdonrészétől. Ugyancsak gyanús ügy volt az akkor környezetvédelmi miniszter Baja Ferenc fejéből kipattant Korona Költségvetési Tanácsadó és Államigazgatási Ellátó Rt. ötlete is. A tervek szerint több kormányszerv kiszolgálására, közbeszerzéseinek intézésére, ingatlanjaik hasznosítására és elkülönített alapjainak kezelésére (mint amilyen az 1,1 milliárdos miniszteri kerettel rendelkező, és akkoriban pénzeinek homályos célú felhasználásáról ismert Környezetvédelmi Alap) alapítandó cégben az Altus Rt. 15 százalékos tulajdonos lett volna - az elképzelést a kormány azonban nem fogadta el. Az Altus legnagyobb húzása azonban minden bizonnyal a gyorsított privatizációs eljárás keretében, 1995 decemberében megszerzett Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt., amelyért 321 millió forintot fizetett, és amelynek élére az 1998-as kormányváltást követően Szilvássyt ültették.

Nem csoda tehát, hogy 1995/1996-ban maga az Altus is igencsak megerősödött: több körben a cég jegyzett tőkéjét 525 millió forintra emelték, amelyből, dolgozói részvényvásárlás útján, részt kapott a cég által megvásárolt Motim és a Perfekt menedzsmentje is. Gyurcsány cége az 1996-os esztendőt már 884,9 millió forintos mérlegfőösszeggel, közel 140 milliós árbevétellel zárta. Ezután szélesítették a tevékenységi kört: 1997-ben megalapították az Agóra Marketing Kft.-t és az Altus Consulting Kft.-t. Ez utóbbi cég nyerte el 1999 június elején a Medgyessy Tanácsadó Kft.-vel együtt a pécsi önkormányzat 30,9 millió forintos tanácsadói pályázatát.

Az Altusnak igazából egyetlen komolyan veszteséges kalandja volt az idők során: a 365 milliós törzstőkével rendelkező, jelenleg már felszámolás alatt álló Tisza Műtalp és Gumigyártó Kft. 1998-as felvásárlásán Gyurcsány szavai szerint közel félmilliárd forintot buktak. Az Altus Befektetési Rt. konszolidált (azaz érdekeltségi köreibe tartozó cégekkel együtt értelmezett) számai így 2001 végén azt mutatták, hogy a cégcsoport 2 milliárd forintot meghaladó árbevételt, és 135 millió forintos adózott eredményt ért el. A 2002-es választások Gyurcsány birodalmának konszolidálásával jártak: az Altus júniusban eladta Perfekt-részesedését a Gyurcsánnyal régóta jó kapcsolatban lévő Erdős Ákos nyomdaipari vállalkozó többségi tulajdonában álló Láng Kiadó és Holding Rt.-nek. Gyurcsány ugyanakkor elkezdte az Altusban lévő tulajdonrészét átláthatóbb formába hozni, korábban ugyanis részben több kisebb kft.-n keresztül gyakorolta tulajdonosi jogait. Az egyik ilyen cég, a Nomentana Kft. 2002. szeptember 17-i hatállyal beolvadt az Altusba, amelynek jegyzett tőkéje így 750 millió forintra, saját tőkéje pedig 1 milliárd forint fölé nőtt, az Altus pedig 100 százalékban Gyurcsány Ferenc birtokába került. A beolvadás kapcsán a KPMG által készített könyvvizsgálói jelentés megállapítása szerint tavaly ősszel az Altus tulajdonában lévő cégek jegyzett tőkéje összesen 1,6 milliárd forintot tett ki.
OLASZ "REND".
A nagytulajdonosok kormányzati szerepvállalása Nyugat-Európában sem mindenhol rendezett, még ha az olasz példa kirívó esetnek számít is. Silvio Berlusconi, aki hamarosan az unió soros elnöki pozícióját is átveszi (amivel szemben a londoni The Economist szerkesztőségi cikkben fejezte ki fenntartásait), a jelek szerint "törvények felettinek" érzi magát. Olaszország leggazdagabb embere, a mintegy 10 milliárd dolláros építőipari, élelmiszer-ipari és médiabirodalom élén álló kormányfő hatalomra kerülése után gyorsan hozzálátott a saját ügyeinek rendezéséhez: sietve elfogadtatott egy olyan jogszabályt, amely gyakorlatilag legitimálta üzleti érdekeltségeinek és politikai hatalmának egybemosását. Habár a jogszabály kimondta, hogy közfunkciót és cégtisztséget egyszerre nem lehet betölteni, a társaságok, részesedések birtoklásának és egyidejűleg közhatalmi feladatok ellátásának semmilyen gátat nem szabott. A törvények "testre szabását" egyébként más területen is szeretné elérni: most éppen azért küzd, hogy a törvényhozás visszaállítsa a vezető politikusok mentelmi jogát, ami neki, az ellene folyó perben éppen kapóra jönne. A közszolgálati televízió "kihasználása" személyes céljaira - ami ellen Romano Prodi, az Európai Bizottság olasz elnöke is felháborodottan kelt ki - csak hab a tortán, pláne, hogy az ország három legnagyobb kereskedelmi csatornája amúgy is az övé.

A szabályozás terén, mint azt az "üvegzseb" törvény jelképezi, a magyar gyakorlat pontosan az ellenkező irányba indult el, mint az olasz. A közéleti megtisztulást segítheti a kormányfő által kezdeményezett - és Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke által vezetett - korrupcióellenes társadalmi testület, a Köztársasági Etikai Tanács felállítása, amelynek az egyik első feladata éppen a közszereplők összeférhetetlenségét szabályozni kívánó etikai kódex összeállítása lehet. Berki Zolna ügyvéd, a Transparency International magyar elnöke - aki tagja a "Solt-bizottságnak" is - úgy véli, hogy az utóbbi időben pozitív elmozdulás volt megfigyelhető a hazai politikai életben: távozott a kabinetből az, aki üzletszerzés miatt gyanúba keveredett. "Olyan társadalmi közeget kellene létrehozni a média, az oktatás, és a jó példával elöljáró politikusok segítségével, amely lefekteti a politikusok gazdasági érdekeltségeire vonatkozó etikai szabályokat, és ennek alapján folyamatos nyomást gyakorol a közszereplőkre" - véli Berki, kiegészítve azzal, hogy a rendszer akkor működik igazán jól, ha létezik felelősségre vonás is. Szerinte sokkal nagyobb probléma, hogy jelenleg nincs szabályozva a lobbizás Magyarországon, azaz nem mondja ki törvény, hogy hol a határ az egyszerű érdekkijárás és a megvesztegetés között.

AMERIKAI PÉLDA. Vannak egyébként, akik úgy vélik, hogy nem is a jogszabályi környezet számít igazán, hanem az átláthatóság és a nyilvánosság ereje. A volt SZDSZ-es képviselő, az Antall-kormány idején a washingtoni nagyköveti posztot is betöltő Zwack Péter gyáros pedig azzal érvel, hogy bármekkora teret biztosítunk is a törvénykezésnek, ebben a kérdésben az etikának nagyon fontos szerepe van. "Ebben a tekintetben Gyurcsány az amerikai gyakorlatban is használatos minta szerint járt el, amikor üzleti vállalkozásainak működtetését átmeneti időre vagyonkezelőre bízta, és az üzleti életben betöltött megbízatásairól erre az időre leköszönt" - mondja Zwack, aki szerint az is kívánatos, hogy egy politikus érdekkörébe tartozó vállalkozások ne kössenek üzletet az állammal. Arra, hogy az aprólékos szabályozás sem mindenható, az Egyesült Államok szolgáltat példát. Az amerikai törvények előírják, hogy a hivatalba lépő vezető kormánytisztviselőknek nyilatkozatot kell kitölteniük vagyoni helyzetükről, a politikusok gazdasági érdekeltségei esetén fellépő érdekkonfliktus kezelésére pedig az 1978-ban elfogadott, az etikus kormányzás szabályait lefektető törvény alapján létrehoztak egy külön kormányzati szervet: ez az Office of Government Ethics (OGE). Feladata az, hogy szigorú standardokat állítson fel a politikai közélet tisztasága érdekében, a jogszabályi előírás azonban meglehetősen homályosan fogalmaz arról, hogy egy vezető politikusnak mit kellene tennie a tulajdonában lévő cégekkel, amikor kormányzati szerepet vállal. Az OGE által 2002 októberében kiadott ajánlás megfogalmazza ugyan, hogy a kormányzati alkalmazottak nem tulajdonolhatnak olyan pénzügyi eszközöket, amelyek teljesítményére munkájuk során befolyással bírnak, az amerikai kormány mégis tele van ellentétes példákkal.

A Bush-adminisztráció 100 legfontosabb tagjáról például 2001-es vagyonnyilatkozataik alapján tudni, hogy átlagos vagyonuk 9,3 és 27,3 millió dollár között van, azaz közel tízszer gazdagabbak, mint az előző, Bill Clinton elnöklésének idején regnáló kormány tagjai - a pontos összeget a részvényárfolyamok ingadozása miatt nem lehet megállapítani. A jelenlegi kormányzat 100 legfontosabb tagjának összesen 221 különálló befektetése van az olajiparban (amelyből a legjelentősebb 144,6 millió dollárt ér), nem csoda hát, ha a Bush-kabinetnek az alaszkai olajkitermelést vagy az iraki háborút érintő döntéseit számos bírálat érte. Ugyancsak nagy felháborodást okozott a minden idők egyik legnagyobb vállalati csődbotrányaként említett Enron esete. Az energiaiparban érdekelt cég 623 ezer dollárral támogatta Bush elnökválasztási kampányát, és mint az a vagyonnyilatkozatokból kiderült, a felálló kormány 14 tagjának volt érdekeltsége az Enronban. Az egyik legutolsó botrány Dick Cheney alelnökkel kapcsolatos: nyilvánosságra került, hogy még mindig évi 1 millió dolláros összeget kap a Halliburton olajcégtől, amelynek a kilencvenes években volt a vezérigazgatója. Az ügy pikantériája, hogy a Halliburton az egyik a közül az öt cég közül, amelyek első körben állami megrendeléseket kaptak az iraki újjáépítés kapcsán, mégpedig "csekély" 1 milliárd dollár értékben. S bár a politikus szóvivője tagadta az összefüggéseket, a sajtó mindenesetre a nyilvánosság elé tárta azt is, hogy amióta Cheney az alelnök, volt cége megduplázta állami megrendeléseit.

IDŐZÍTETT BOMBA. "Önmagában nem baj, ha vagyonos emberek kerülnek kormányzati pozíciókba, a probléma akkor jelentkezik, ha úgy juttatja cégeit üzletekhez, hogy kihasználja állami befolyását" - szűri le az általánosítható tapasztalatokat Berki. A jogász szerint egyáltalában nem kell megválnia egy miniszternek a vagyonától, bőven elegendő, ha felfüggeszti gazdasági tevékenységét. Ezzel azonban csak elméletileg ért egyet Széles Gábor. Mint mondja, tulajdonosi és piacgazdasági szempontból teljesen rendben van a dolog, hiszen senki nem kívánhatja, hogy valaki, pusztán azért mert közfeladatot vállal, technikailag amúgy is nehezen kivitelezhető módon megszabaduljon a vagyonától. A helyzet mégis időzített bombaként működik. Előbb vagy utóbb ugyanis kiderülhet olyan ügy, ami összeférhetetlenségre utal, ráadásul egy ilyen fejleménynek nagyobb a valószínűsége amiatt, hogy Gyurcsánynak közvetlenül nincs befolyása a cégeinek munkájára. Számára ez a helyzet tehát a besározódástól való folyamatos félelmet gerjeszt majd - jósolja Széles Gábor.

ÖNKÉNTES VALLOMÁS. Másfelől viszont egyesek még pozitívan is értékelhetik, ha milliárdos üzletemberekből miniszter lesz: nekik legalább már nem feltétlenül céljuk, hogy pozíciójukat vagyonszerzésre használják fel - idézi fel a közismert érvelést Berki Zolna. Mindenesetre továbblépésnek tartaná, ha hasonlóan Amerikához és a világ számos más országához, Magyarországon nemcsak a parlamenti képviselők, de a kormányzat vezető tisztségviselői is nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatot tennének közzé. Így pontosan nyomon követhető lenne, ha az adott politikus saját anyagi pozícióját próbálja javítani. A többi - mint az amerikai példa is mutatja - már a nyilvánosságon, illetve a mindenkori társadalmi tűrőképességen múlik. "Előbb-utóbb ez nálunk is kialakul, hiszen sokáig nem tartható, hogy a parlamenti képviselőként is tevékenykedő miniszterek beszámolnak vagyoni helyzetükről, a többieknek azonban ez nem kötelező" - mondja a jogász.

Gyurcsány példájából mindenesetre egyelőre az szűrhető le, hogy ez önkéntes alapon is működhet.