Nyugdíjas egyéni vállalkozó, a Pentagon beszállítója

Innováció alulnézetbôl

Greguss Pál professzor maga sem tudja pontosan hány találmánya van. A jelentôsebbek úgy 20-25 körül számlálnak. Nálunk a legismertebb a PAL-optika, népszerűbb nevén: a körbelátó. Ám nem azért PAL-optika a PAL optika, mert a professzor keresztneve Pál, hanem azért, mert amikor az optikáján alapuló egyik műszeréért NASA-díjat kapott, a NASA szakemberei nevezték el Panoramic Annular Lens-nek (PAL), hogy így az ô nevét is megörökítsék. A professzor mégis büszkébb arra, hogy az orvosi ultrahangos vizsgálati módszereknek, mint amilyen pl. az uh-terhességvizsgálat is, egyik úttörôje, amiért az ultrahangos orvosok és biológusok világszövetsége, a WFUMB, Pioneer-díjat adományozott neki.

Tulajdonképpen azért kerestem fel a Budapesti Műegyetem egykori Alkalmazott Biofizikai Laboratóriumának immár nyugdíjas igazgatóját, hogy az innovációról beszélgessünk. De amikor kiderült, hogy Greguss Pál egyéni vállalkozóként a Pentagonnak kutatási szerzôdés keretében „bedolgozik”, a téma általánosságából az ô sajátos életútjára váltottunk. Érzékeltessék a magyarországi innováció helyzetét az ô sorsfordulói!

A körbelátó

A PAL-optika külsôre „mindössze” egy szokatlan formájú üvegtömb, segítségével 360 fokos szögben tökéletes panoramikus kép készíthetô. Valójában sokkal összetettebb szerkezetrôl van szó, amely lehetôségek egész sorát kínálja a hasznosításban. Így pl. csövek, különbözô üregek (beleértve az emberi és állati testüregeket is) belsejének vizsgálatánál, az ún. endoszkópiában kitűnô szolgálatot tehet azzal, hogy a mérôeszközt nem kell forgatni. Tankokra szerelve segítségével azonnal érzékelni lehet, ha a tankot infravörös vagy látható fényű lézerrel „bemérték”, azaz célba vették, akármilyen szögbôl jön is a sugár. Ilyen körbelátót építettek be a PALADS nevű helyzetmeghatározó műszerbe, a SEDSAT-1 nevű 40 cm átmérôjű mikroműhold számára, amelyet 1998. október 24-én a Deep Space-1 program keretében juttattak földkörüli pályára.

Kereslet van, gyártás nincs

A PAL-optikát, amelyet 1983-ban jegyeztek be a BME szolgálati szabadalmaként, számos iparilag fejlett külföldi országban is szabadalmi oltalom védi. Az 1990-es évek elején a professzor megvásároltatta a kezdetben az MTA érdekeltségében lévô Akadimpex külkereskedelmi céggel a szabadalmi jogot, a feltalálónak is megfelelô részesedést biztosítva. Kísérleti célokra egy-egy egyedi darabot a professzor – egyéni vállalkozóként – megtervez és legyártat, sorozatgyártásra azonban mind a napig nem került sor, noha kereslet volna a különbözô PAL-optika változatokra.
A szabadalomra, sôt a gyártás és forgalmazás jogára is akadt már amerikai vevô, sôt ez a cég elôrelátóan járt el, mert önmagában az optikát nem hajlandó forgalmazni, ellenben elvállalja a PAL-optikára alapozott valamely speciális műszer leszállítását a megtervezéstôl a kivitelezésig, komplett módon: tudja, mi fán terem az üzlet.
A legkorrektebb szabadalmi leírás alapján sem lehet egy találmányt termékként megvalósítani, még kevésbé egy optikát: kell a know-how. (Nyilván ki lehetne kísérletezni, de többe kerülne a leves, mint a hús.) A know-how vagyis a gyártás módja Greguss professzor birtokában maradt, s így aki gyártani akarja, – mint pl. jelenleg a japánok – Greguss Pálhoz fordul.
A professzor sok helyen felajánlotta találmányát hasznosításra, illetve gyártásra, így többek közt a magyar honvédségnek is. Javasolta, hogy egy-egy PAL-optikán alapuló hadi eszköz prototípusát készítsék el „befektetésként” a NATO számára, mintegy referenciául. Elôször mindenki lelkesedett, egy darabig passzolgatták is ide-oda az ügyet, aztán rendre nem lett belôle semmi. A beruházásra áldozni kellett volna!

Egy csekk kalandos útja

A budapesti amerikai nagykövetség tudományos attaséja szakfolyóiratokból szerzett tudomást az optikáról és kifaggatta róla Greguss Pált. 1997-ben, amikor a Pentagon tudományos fôigazgatója küldöttséggel Magyarországra jött, elôkészített egy részletes ismertetô elôadással egybekötött találkozót Greguss Pállal. De hogy ez létrejött, az szinte csak a véletlenen múlott. Ugyanis a szervezés végsô fázisában, ami egybe esett a téli vizsgaidôszakkal, az egyetemen – takarékosságból! – kikapcsolták a számítógépeket, aminek következményeként az e-mailek nem jutottak el a címzettekhez. Szerencsére egy nappal a küldöttség Budapestre érkezése elôtt a rektori hivatal mégiscsak értesült a látogatásról, és így még idôben szólni tudott Greguss Pálnak, hogy készüljön fel a magas szintű amerikai katonai küldöttség fogadására és bemutató elôadásának megtartására. Az ezt követô beszélgetések során az amerikaiak csak egyet nem értettek: a magyar hadsereget hogyhogy nem érdekli ez a téma. Röviddel ezután a Pentagon európai kutatási központja, az EOARD, vállalta annak a tanulmányútnak a költségeit, amelynek során Greguss Pál az USA-ban illetékes szakemberekkel tudott kapcsolatot kialakítani. Ennek eredményeként 1998 folyamán amerikai katonai szakemberek Magyarországon folytattak szakmai megbeszéléseket Greguss Pállal, úgy is, mint nyugdíjas egyetemi tanár, egyéni vállalkozóval, majd 1999 márciusában felszólították, hogy adjon be egy költségvetést a körbelátó katonai vonatkozású továbbfejlesztését és hasznosítását célzó tanulmány (feasiblity study) kidolgozására. Ez megtörtént, és 1999. július 29-vel aláírták a jelenleg is futó szerzôdést.
Az elsô részjelentés megküldése után kiállították az esedékes csekket. A pénz azonban csak másfél hónapos késedelemmel érkezett meg. A magyarországi bank – meglepôdve a kiutaló szervezet – US ARMY nevétôl – futárpostával visszaküldte Amerikába az egyébként hibátlanul kiállított csekket ellenôrizni, hogy tényleg annyi, és nincs-e itt valami svindli. A dolog, noha nem nélkülözi a humor elemeit, mégis szomorú. Ugyanis emiatt a kutatási program tervezett üteme szenvedett késedelmet, és még magyarázkodni is kellett.
A csekken szereplô összeg nagysága természetesen a legintimebb üzleti titkok világába tartozik, annyit azonban lehet tudni róla, hogy többszöröse a Széchenyi professzori ösztöndíjaknak, és számos állami tudományos ösztöndíjnak. Az összeg természetesen elsôsorban a kutatás finanszírozását szolgálja, felhasználásába senki sem szólhat bele, csupán az EOARD ellenôrzi. Erre a második jelentés elküldése után idén április elején került sor itt Budapesten, ami olyan jól sikerült, hogy a professzor biztatást kapott: kérje a kutatási szerzôdés további egy évre szóló meghosszabbítását.
Dr. Greguss Pál mégsem elégedett. Aki megfordult nála zuglói kétszobás, második emeleti lakásán (lift nincs), nyomban észreveszi, hogy a professzor a tudósemberek közismerten szerény életmódját éli: munkával pergeti életét és nem a javak halmozásával, noha valószínűleg megtehetné. Büszke egyéni vállalkozására, annak sikerére, és hogy az amerikaiaktól származó összegbôl jut kísérleti eszközökre azon doktoranduszainak, akik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen doktori témájukkal nála foglalkoznak, amire az egyetemnek már nem futja. Sikersztoriját akkor érezné teljesnek, ha a PAL-optikában rejlô lehetôségeket magyar egyetemen fejlesztenék tovább, vagy magyar cégnél lehetne megvalósítani, nem is beszélve arról, hogy a magyar hadsereg keretein belül is kiaknáznák.

Kilenc hónapig állás nélkül

Greguss Pál 79 éves. Édesapja híres botanika-professzorként tanított Szegeden. Ô kezdetben diplomatának készült, de végül is vegyészmérnöknek tanult Budapesten és Szegeden. Az már viszont nem véletlen, hogy „keresztbe” hallgatott fizikát is, de még színházrendezést is Both Bélánál, teológiát a jezsuitáknál. A háború viharában halálra ítélte a nyilaskeresztes Nemzeti Számonkérô Szék, mert Szeged után Tatabányán is aktívan közreműködött az antifasiszta ellenállásban – nagy szerencsével maradt életben, de errôl nem akar beszélni. A háború után visszaköltözött Tatabányára, és részt vett az állami gimnázium megalapításában. Olyan fizikai szertárat, laboratóriumot rendezett be a középiskolában, hogy ott tudományos kutatások is beindulhattak: a bányászok ambicionálták, hogy gyerekeiket a lehetô legmagasabb színvonalon oktassák. Itt készítette el az elsô ultrahang-generátorát – lelôtt amerikai, német és orosz repülôgépek maradványaiból kiszerelt alkatrészekbôl. Tatabányai középiskolai tanárként kapta meg az elsô akadémiai ösztöndíjat. Ezt késôbb visszavonták, mert kiderült, hogy tudományos kutatási tervei ütköznek Liszenko elméletével. Ekkor témát váltott, és a gimnáziumi (!) laboratóriumban egyre sokoldalúbban kutatta az ultrahangok elsôsorban fizikai-kémiai és műszaki, valamint orvosi lehetôségeit.
Valójában a véletlenen múlott, hogy Greguss Pál egyik mérnöktovábbképzô elôadásában megemlítette az ultrahang vasúti alkalmazhatóságát, és ez az akkori közlekedési miniszter, Bebrits Lajos fülébe jutott. A közismerten temperamentumos állami vezetô nem sokat teketóriázott: egyetlen beszélgetés után alkalmazta Greguss Pált a Hídépítô Vállalat státusába, műhelyét egyúttal a KPM Ultrahang Laboratóriumának kinevezve.
Viszonylag békés és fôleg munkás évek következtek: új módszerek, találmányok sora. Megjött a nemzetközi elismerés és ami Magyarországon velejár: a gáncsoskodás is. Egyszer már szinte a repülôtérrôl rángatták vissza – a dologról mit sem tudó Bebrits Lajos nevében – hogy ne tudja megtartani egy franciaországi tudományos konferencián elôadását. 1957-ben kilenc hónapig állás nélkül volt – négy kiskorú gyereket tartott el akkor –, mert pert akasztottak a nyakába „tudományos hatalommal való visszaélés” címén, valószínűleg azok, akiket nem volt hajlandó „bevenni” egyik szabadalmába, és akik így vágtak volna vissza. Greguss Pál szerint pusztán a szerencsén múlt, hogy olyan karakán bírónô (Sándor Kálmán, az ismert karikatúrista felesége) tárgyalta az ügyet, aki ellenállt minden – nem jelentéktelen – külsô, hatalmi nyomásnak, és csakis a tények alapján hozta meg a „bűncselekmény hiányában” indoklású, eljárást megszüntetô határozatát.
1959-ben a stuttgarti akusztikai világkongresszusra Greguss Pál merôben új gondolatokat felvetô két különbözô tárgyú elôadással készült. Akkoriban azonban dolgozatot kiküldeni csak a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével lehetett. Ez nem akaródzott megszületni. Végül kiküldte engedély nélkül. A partizánakciónak csak azért nem lett súlyos fegyelmi a következménye, mert a nagy tekintélyű Osztrovszki György akadémikus védelmébe vette. Stuttgartban minderrôl persze mit sem tudtak. Ott, elolvasván az anyagot, azonnal vállalták a fiatal kutató összes költségeit. Erre már a hazai hatóságok sem tehettek egyebet: egyéni részvevôként (ez akkor Magyarországon szinte ismeretlen fogalom volt) útlevelet adtak Greguss Pálnak. 
A németországi utazás sorsfordítónak bizonyult. Ott került be igazán a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe, és született meg elsô amerikai meghívása, amit aztán mintegy tíz évvel késôbb követett egy ötéves amerikai vendégprofesszorság New Yorkban, majd utána egy négyéves Darmstadtban. Amerikai tevékenysége idején olyan, a lézerek biológiai hatásait vizsgáló kutatási témával nyert egy úgynevezett grantet, melyet csak mint amerikai állampolgár vezethetett volna. Az állampolgárságot meg is kaphatta volna, de olyan áron, hogy hosszú évekig nem jöhetett volna haza, és ez már nem fért bele a professzor elképzeléseibe. Ô – mint mondja – magyarországi magyarnak született, és az is marad.

* * *

Az innovációról végül nem sok szót ejtettünk. Greguss Pál derűs természetű és derűt sugárzó ember. Életútjának éles kanyarai, – benne az innovációs megpróbáltatások,– szerencsére nem hagytak nyomot rajta.
Hahn Péter