A számok érzelmes tudósa, Fellner Frigyes

Színes pályán a „szürke kabinetbe”

Egy „száraz számszaki” – mint ahogy önmagát nevezte – ritkán jutott a magyar gazdaságtörténetben is oly jelentôs szerephez, mint Fellner Frigyes. Tudós statisztikus, az akkoriban még ismeretlen fogalom, a „gazdaságelemzés” elôfutára, a GYOSZ húszas-harmincas évekbeli tanácsadója, Hegedüs Loránd, Bethlen István és a csak névrokon Fellner Henrik elnök barátja. A hazai gazdaságstatisztika elveinek kidolgozása, megalapozása mellett két nagy válság-idôszakban volt a termelô gazdaság segítségére. Az elsô világháború idején hathatósan akadályozta meg a gyáripar – német mintára történô – teljes militarizálását, s alig másfél évtizeddel késôbb szellemi „munícióval” támogatta a világválság sújtotta cégek átmentését.
 
Az egyetem elvégzése után pályáját Hieronymi Károly magántitkáraként kezdte meg, aki az „építkezô” Wekerle Sándor kormányában belügyminiszter volt. Amikor késôbb Hieronymi a Magyar Agrár- és Járadékbank élére került, magával vitte Fellnert is. Fokozatosan elôrehaladva vezérigazgató-helyettes, majd vezérigazgató lett. Hivatali állása mellett is állandóan folytatta tudományos tevékenységét, számos publikációja jelent meg az agrárpolitika és a pénzügytan körébôl.
1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjává, 1936-ban pedig az Akadémia rendes tagjává választották. 1920-ban az önálló egyetemként létesített Közgazdaságtudományi karon egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Egyetemi tanári munkája mellett rendkívül nagy energiát fordított a statisztika tudományos művelésére. Egyik leglelkesebb és legelismertebb tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, amely már abban az idôben komoly erôfeszítéseket tett a statisztikai fogalmak és módszerek nemzetközi összehasonlításáért.
Laky Dezsô, aki pálya- és kortársa volt, úgy jellemezte Fellner Frigyest, hogy „magánstatisztikus” volt; a magánstatisztikusok valaha oly nagy érdemeket szerzett típusának egyik utolsó képviselôje Magyarországon. Ezen azt értette, hogy „a hivatalos forrásokban meghúzódó statisztikai anyagot mindenütt felkutatta, s azt problémáinak szolgálatába állította. Fellner nem gyengülô fáradhatatlansággal szedte össze – szinte körmeivel kaparta össze – az anyagot, amelyre rendszerét alapozta. Számításait évek hosszú során át maga végezte, éjjel-nappali munkájában kimerüléssel fenyegetve egészséges félszemét is.”
Joggal tekinthetjük Fellnert a nemzeti vagyon- és nemzetijövedelem-számítások legnagyobb hazai művelôjének.
„A korabeli szakirodalom Fellnernek a nemzetivagyon-számítások terén kifejtett munkásságából elsôsorban a számítási módszereket részesítette figyelemben. Módszerét a nemzetközi szakirodalomban mint magyar módszert emlegették.”

1871 júliusában, Budapesten született. A református fôgimnáziumban maturált, majd a jogi egyetemen kapta elsô diplomáját – ám ügyvédkedéssel egyetlen napot sem töltött. Ugyanis már egyetemi hallgatóként a gazdaságtan foglalkoztatta – 1895-ben MTA pályadíjat is nyert, „Tôzsdék megadóztatása” című, Hegedüs Loránddal közösen írt munkájával. A késôbbi pénzügyminiszter, GYOSZ-igazgató és elnök baráti-munkatársi kapcsolatban maradt vele évtizedeken át. Az elsô világháború idején – 1916-tól – a hadigazdasági bizottság tagja, 1919-ben a béke-elôkészítési delegációba nevezték ki, szakértôként. 1920-tól részt vett az úgynevezett „Nagyatádi-földreform” gazdasági megalapozásában.
Saját tudományos munkája, számos feladatvállalása mellett fontosnak tartotta az oktatást – már a századelôn nemzetgazdaságtant tanított a Budapesti Kereskedelmi Akadémián, a húszas évektôl kezdve tanár, majd dékán a tudományegyetem közgazdaság-politikai, pénzügytani fakultásán. A Nemzetközi Statisztikai Intézet, a párizsi Statisztikai Szövetség tagja. Itthon éveken át az Országos Ipartanács és a Kartellbizottság munkájának befolyásos résztvevôje. Szerfölött kevés írott dokumentumot maga után hagyott, ám a magyar politikát színfalak mögül irányító úgynevezett „szürkekabinet” tagjaként, azaz a Bethlen István köré csoportosult, az egyoldalú német-orientációt ellenzô szaktekintélyek között tartotta számon a szélsôjobb és a Gestapo, így került az ország megszállása után a „feltétlenül letartóztatandók” közé.
A hazai adottságokhoz alkalmazkodva Fellner az úgynevezett objektív módszert használta fel számításainál. A nemzeti vagyon egyes tételeinek értékelésénél a módszernek mindig azt a változatát alkalmazta, amely a rendelkezésre álló adatforrások alapján a legmegfelelôbbnek látszott. Ha többféle módszer felhasználására is lehetôség kínálkozott, akkor több számítást végzett. A földvagyon értékét például forgalmi áron, a hozadék tôkésítésével és a hitelérték alapján állapította meg.
Fellnernek a nemzeti vagyonra vonatkozó becslései különleges idôszerűséget kaptak a második világháború után, amikor a béketárgyalásokra a magyar kormány összeállítást készített a háborús károkról. Az 1945-ben végzett országos kárstatisztikai felvételnek nem volt más összehasonlítási és viszonyítási alapja, mint a Fellner által 1929-ben Csonka-Magyarországra készített becslése.
A nemzeti vagyonra vonatkozóan 1901-ben készített becslése után rövidesen a nemzeti jövedelem kiszámításának feladatát tűzte maga elé. 1903-ban jelent meg A nemzeti jövedelem becslése című munkája.
Még ma is érdeklôdésre tarthat számot az akkori Ausztria és az akkori Magyarország egy fôre jutó nemzeti jövedelmének összehasonlítása. Fellner szerint az elsô világháborút közvetlenül megelôzô években Magyarországon (20,7 millió népesség átlagában) 325 korona, Ausztriában (28,3 millió népesség átlagában) 444 korona volt az egy fôre jutó nemzeti jövedelem, tehát a magyar színvonal az osztrák színvonalnak a 73 százalékát érte el.
Joggal merül fel a kíváncsiság bennünk: vajon mekkora a különbség jelenleg a két ország között, azaz nyolc évtizeddel Fellner elsô idevágó számításai után. A mai Magyarország és a mai Ausztria gazdasági fejlettségének egybevetése lényegesen nagyobb elmaradottságot mutat Magyarország hátrányára. Ebben a nagyobb elmaradásban nemcsak a két országban elért eltérô fejlôdési ütem, hanem a mindkét országban végbement eltérô területi változásoknak is meghatározó szerepe volt. Az ENSZ keretében 1990-re vonatkozóan végzett összehasonlítás szerint, amely nem a hivatalos valutaárfolyamok, hanem a valuták vásárló erejének alapulvételével készült, Magyarországon az egy fôre jutó bruttó hazai termék (GDP) 41 százalékát tette ki az osztrák színvonalnak. Hivatalos valutaárfolyamokkal számítva az elmaradás sokkal nagyobbnak mutatkozik.)
Fellner a nemzeti jövedelem fogalmát mindvégig az anyagi javak termelésének szférájára korlátozta. Még akkor is ragaszkodott ehhez a felfogáshoz, amikor a világ legtöbb országában már átálltak egy szélesebb termelési koncepcióra.
Fellner Frigyes statisztikai tevékenységének harmadik fontos területét már szintén nagyon korán, 1908-ban kezdte el művelni, amikor a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a nemzetközi fizetési mérleg kidolgozására vállalkozott.
A nemzetközi fizetések tartalmi és módszertani kérdéseinek tisztázása szorosan kapcsolódott Fellner Frigyesnek a nemzeti jövedelemrôl alkotott fogalmához, hiszen meghatározása szerint a külföldrôl származó jövedelmek – egyenlegezve az oda kiáramló jövedelmekkel – részét képezték a nemzeti jövedelemnek.
Így tehát a nemzetközi fizetési mérleg legfontosabb forgalmi adatait ezen munkái során is számba kellett vennie.
Ez távolról sem volt könnyű munka annak idején. Fellner alaposságát jól mutatja, hogy a fizetési mérlegben – több más fontos tétel mellett – milyen körültekintôen járt el az abban az idôben nagyszámú kivándorló pénzküldeményeinek számbavételében. A bevételek között például feltüntette, hogy mekkora összegek érkeztek az Amerikában élô magyaroktól az itthoni hozzátartozóknak, de arra is kiterjedt a figyelme, hogy a visszavándorlók által személyesen hazahozott, átlag 2197 korona mekkora értékkel növelte a nemzeti jövedelmet. Szomorú és érdekes az az adat, amelyet a kiadások között vett számba, nevezetesen, hogy a magyar kivándorlók Amerikába érkezésük alkalmával fejenként 18,49 dollárral rendelkeztek.
Ennek a tudományos igényű kutatásnak Magyarországon hosszú idôn keresztül egyetlen képviselôje, szinte egyeduralkodója volt, állította róla Laky Dezsô. „Fellner, aki a nemzetközi szellemi érintkezés porondján is ismételten felvetette idevágó gondolatait, boldog volt akkor, amikor a párizsi békék után a Nemzetek Szövetségének statisztikai osztálya a fizetési mérleg művelésének kérdését egyik legfontosabb kötelességének tartotta. Tudjuk – mondta tovább Laky –, milyen értékes kötetekben számolt be ez az organizáció a nemzetközi unióba tartozó nemzetek fizetési mérlegeirôl – most már az egyes államok statisztikai hivatalainak közös rendszer szerint megküldött adatait használva fel.
Hogy azonban a magyar statisztika szolgálata erre a munkára felkészült, abban döntô része volt annak a felderítô munkának, sôt elôcsatározásnak, amely ennek a kérdésnek tudományos taglalásában is Fellner Frigyes személyéhez fűzôdik.”
A nagy ívű tudományos pálya, a felsôházi tagság, a kormányzó „mentesítô levele” sem védte meg attól, hogy 1944-ben a németek el ne hurcolják. A Mauthausenben, koncentrációs táborban halt meg, 74 esztendôs korában. A nemzeti vagyon felmérôje éhen pusztult.